1999-ben végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán. Egy évig általános iskolában tanított, majd 2000 óta iskolánk magyar-történelem szakos tanára. Munkája mellett 2001-ben történelemből, 2003-ban magyarból szerzett egyetemi kiegészítő diplomát.
Hamar beilleszkedett a nevelőtestületbe. Pályakezdőként bebizonyította, hogy felkészültségével, szorgalmával, hivatástudatával alkalmas a pedagóguspályára. Következetes számonkéréssel, emberséggel jól motiválja diákjait a tanulásra. A diákönkormányzat munkáját segítő feladatokat is vállalt. Ügyesen mozgósította a diákságot az iskolai élet színesítésére, a közösségi élet kialakítására. Hangulatos gólyabálokat, diáknapot, majd évekkel később szép szalagavatót szervezett.
2003-ban megkapta a Rákóczi-díj III. fokozata kitüntetést.
Hosszú évek óta osztályfőnöki feladatokat is ellát. Példaértékűen figyel osztályaira. A realitások talaján állva, szilárd elveket vallva, hol szigorral, hol anyai szeretettel, hol baráti megértéssel terelgeti, neveli diákjait. Nem meglepő, hogy sokszor többet is megtud a hozzá bizalommal lépő fiatalok iskolai, vagy iskolán kívüli problémáiról. Ezekhez megértéssel fordul, önzetlen segítséget nyújt. Gyakran többet is, mint saját szüleik.
A gyermekeit katolikus nevelésben részesítette, de cselekedeteivel ő maga is ennek az értékrendnek követője, mind magánéletében, mind munkájában. Ennek szellemében lekisebb fia a következő tanévtől iskolánk kilencedikes tanulója lesz.
Nevelő-oktató munkájában következetes, elves, gyerekközpontú. Szakmai munkájának eredményeiről az érettségi vizsgák sikerei beszélnek. A pedagógushivatás és az intézmény iránt mutatott két évtized óta tartó példaértékű viszonyulása a Rákóczi meghatározó tanárszemélyiségei közé emelik.
Ennek elismeréseként részesítjük Halmágyiné Dicső Bernadett tanárnőt Rákóczi-díj kitüntetésben.

1981-ben óvónői, 1989-ben ének-zene szakos általános iskolai tanári, 2003-ban ének-zenetanári diplomát szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
Saját bevallása szerint nagyon szereti a gyerekeket, de nem az az ember, aki fiatalkora óta tanár akart lenni. A középiskolában a mérnöki pálya irányába terelte a matematika és a fizika, de egy régi barát hatására megváltoztatta elképzelését, és humán irányba fordult. Nagy szorgalommal, sokat küzdve állta meg helyét a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán, ahol harmadévesen népköztársasági ösztöndíjas lett.
